A tegnapi történések fényében azt a vitát, hogy a házelnök faszt, fazont, vagy tagot mondott, attól tartok, nyugodtan elengedhetjük.

A Kövér-fanok megnyugodhatnak. Nagybajszú idoljuk a továbbiakban nem egy esetleg félrehallott kijelentés miatt tartható méltatlannak a posztjára. Nem mintha eddig másképp lett volna. Ami azonba tegnap az Országgyűlésben történt, arra már valóban nehéz szavakat találni.

Most bizonnyal sokan felhorkannak, hogy igen, pontosan így van, amit az ellenzék művelt, az felháborító. Belesípolni a miniszterelnök arcába, megakadályozni a házelnök, vagy a levezető elnök méltóságteljes felvonulását a pulpitusra, ordibálni, konfettit szórni, hát ez bizony felháborító dolog.

Nos, én épp az ellenkezőjét gondolom. Az ellenzék az előzmények során kihasználta az összes jogszerű, a demokráciában gyökerező eszközét. Nem járt eredménnyel, mivel a hatalmi pozícióban lévő Fidesz jogilag megkérdőjelezhető módon megakadályozta az érdemi ellenzéki fellépést azzal, hogy egyben szavazott a közel 3.000 módosító indítványról. Ilyen körülmények között aligha maradt más eszköze, mint az, amit tegnap láttunk.

Félreértés ne essék, engem nem feltétlenül a túlórakeret bővítése zavar. Még mielőtt valaki felhívná a figyelmemet arra, hogy olvassam el, miről szavazott tegnap a parlament, jelentem elolvastam. Ha beszélek valamiről annak mindig utánanézek. Egyáltalán nem meggyőződésem viszont, hogy az igennel szavazók nagy számban olvasták volna az előterjesztést. Íme az ominózus passzus:

8. §
Az Mt. 109. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„109. §

(1) Naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.
(2) A munkavállaló és a munkáltató írásbeli megállapodása alapján – az (1) bekezdésben foglaltat meghaladóan – naptári évenként legfeljebb százötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el (önként vállalt túlmunka). A munkavállaló a megállapodást a naptári év végére mondhatja fel.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat arányosan kell alkalmazni, ha

a) a munkaviszony évközben kezdődött
b) határozott időre vagy
c) részmunkaidőre jött létre.”

Bárki letöltheti és elolvashatja a többi módosítást is a parlament oldaláról. Pontosan tudom, hogy vannak országok, ahol hasonló nagyságrendű, sőt, olyanok is ahol magasabb a túlórakeret. Ezeken a helyeken azonban merőben más a munkakultúra, egyebek mellett mások a munkavállalói jogok. Mérhetetlen cinizmus házelnök, miniszterelnök, képviselő részéről azt állítani, hogy a túlmunka vállalása önkéntes. Hát nem az. Próbálja meg egy gyári munkás ma Magyarországon azt mondani a főnökének, hogy bocs, de szombaton én inkább a családommal szeretnék lenni, vagy az ülésteremből tüntetően kivonuló köztársasági elnök hobbijának megfelelően, én is elmennék egyet horgászni. Nem valószínű, hogy hétfőn még be kellene mennie dolgozni.

Zavar az is, ahogy össze-vissza beszélnek. Az egyik arról habog, hogy ez jó lesz a munkavállalónak, mert ha több pénzt akar keresni, lesz lehetősége dolgozni. A másik arról dadog, hogy az egészet tulajdonképpen a munkaadói oldal kérésére terjesztették a Ház elé. Most akkor mi van? Egyáltalán, egyeztettek a munkavállalókkal? A család évében nem fért volna el az idétlen kérdőívükön egy "Akarja-e Ön a túlórakeret bővítését?" – kérdés? Hogyan is állunk ezzel a családokért való aggódással? Bepróbálkoztak a vasárnapi boltbezárással, hogy még önkéntes alapon se foglalkoztathassa egyetlen multi sem az alkalmazottait vasárnap, mondván, legyenek csak a családjukkal. Most pedig lehetővé teszik, hogy a 400 túlórával, azaz 50 héten keresztül heti plusz egy munkanappal többet dolgoztathassák a munkavállalót? Nem lehetne csak egy kicsit következetesebbnek lenni? Mérhetetlen cinizmus. Franciaországban kevesebbért is áll a bál napok óta az utcákon.

Innen elég nehéz megítélni a dolgokat, de az internet azért lehetővé teszi, hogy kövessem az eseményeket. Amit látok, az minden képzeletet felülmúl. Előbb zavarodottság a képviselők arcán, aztán kaján mosoly. Idióta ajándékok a protestáló képviselőknek és karácsonyi jókívánságok. A miniszterelnök hol ugyancsak zavarodott, hol pedig kifejezetten gyerekes, mondhatni infantilis viselkedése, testtartása, mozdulatai, majd a főnököt a saját testével is védeni kész Németh Szilárd és Semjén Zsolt nevetséges gesztusai, s később talán a valódi testőrök megjelenése. Aztán a házszabályellenes, képviselői kártya használata nélkül történő szavazás. Később az utcákon vonuló – természetesen a külföldi események hatására demonstráló (na persze) – páncélozott járművek megjelenése az utcákon, majd gumibot és könnygáz a Kossuth téren. Mintha nem is Magyarországról érkeznének ezek a képek hozzám.

És persze még ezernyi dolog. Sürgősségi osztályokon meghalt betegek. Romló PISA eredmények. A CEU – igenis – elüldözése. Fagyhalált halt hajléktalanok. Szavazati jog az EP választáson a határon túli magyaroknak. Az oroszokhoz való dörgölőzésünk miatt lehetetlen helyzetbe kerülő kárpátaljai magyarok. A betegektől elvárt gyógyszerek a kórházakban. Pöffeszkedő stadionok. Kilakoltatások. Megnyirbált lakástámogatások. Lassan tényleg csak az képzeli el a saját hazájában a jövőjét, aki képtelen elmenni, aki képtelen másutt meglelni a boldogulását. Közben pedig naponta vágják a fejünkhöz, hogy igen, el lehet menni, mert még azt sem értik, hogy abba ők is belerokkannak, ha további százezrek fordítanak hátat az országnak. Ez Orbán rendszere.
Puccsot emlegetnek. Pedig a tegnapi eseménysor csak előszele volt annak a viharnak, ami előbb, vagy utóbb végképp lesöpri őket a politika színpadáról.

Képek forrása: zoom.hu / hvg.hu / index.hu / infostart.hu