Ebben a romlott világban időnként könnyet fakasztóan szép virágok nyílnak.

Különösebb kétségem nincs afelől, hogy a decemberben elfogadják mind az EU költségvetését, mind pedig a járványkezeléshez nélkülözhetetlen pénzügyi csomagot is.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Végtelenül szomorúnak tartom ugyanis, hogy az Európai Bíróságnak a lex CEU-t elmeszelő határozata tényleg megkésve rendezi a viszonyokat.

Mit lehet itt tenni, kérem? Ez már kezd tényleg betegessé válni.

Nem tudom, a Pozsonyban székelő, a nemzetközi környezet elemzésére létrehozott Globsec Központ hátterében felbukkan-e Soros György?

Dúl a kis magyar feljelentgetősdi. Imádtuk történetileg is ezt a rongy műfajt, ám úgy tűnik, máig nem sikerült kinőni belőle. Különösen működik ez akkor, ha a törvénykezés még jogalappal is szolgál hozzá.

Egyszerre szánalmas és röhejes, amit a kormány Soros-ügyben művel. Kiigazodni szinte lehetetlen a bakugrásain.

Hogyan is szokták mondani a hazai labdarúgás színvonalán mozgó szakértőink? Engem valahogy mindig lenyűgöz a szakmaiságuk.

Pontosan az történt, amire számítottam. Augusztus 20. az egyik talán legkevésbé átpolitizált ünnepünk.

Jó volna tudni, mit jelent Schmidt Máriának lenni.