Vagy én vagyok teljesen hülye, vagy Orbán Viktor zakkant meg végleg. Amit a mai napon rendezett, az újfent aligha nevezhető másnak, mint diplomáciai ámokfutásnak.

Ezzel a mostani rezsimmel igazán nem az a baj, hogy nagyon látványosan képtelen válsághelyzeteket kezelni.

A bucsai mészárlásról nekem mindig Srebrenica jut az eszembe.

A hazugságnak számtalan arca van. Vonásainak sokfélesége olyan gazdagságot mutat, amely szinte az osztályozást is lehetetlenné teszi.

Nem elég azon mélázni, hogy mennyire nincs könnyű helyzetben az ellenzék. Bármilyen rezsim van is hatalmon, időről-időre történnek események.

Egyre erősebb a gyanúm, amely szerint a politika, pontosabban az, hogy kiből lesz jó, vagy éppen csapnivaló politikus, szinte kizárólag ízlés dolga.

A közbeszédben újabban kezd egyre inkább divatba jönni a vízió szó használata. Nyilván nem újkeletű jelenségről van szó, hiszen már az én generációm is sűrűn találkozhatott vele.

Ha nincs az a homár, már szerdán erről kellett volna írnom. Csak hát az egyszeri, vagy inkább alkalmi, aktuális tuskóság könnyen felülírja az elhúzódó konfliktusok újabb és újabb etapjait.

Sokfelé ettem rengeteg féle ételt szerte a világban. Úgy vagyok vele, ha már eljutok valahova, hát megkóstolom akár a legvadabb helyi specialitásokat is.

Ma is tanultam valamit. Röstellem, de eddig nem ismertem a spin diktatúra kifejezést.