Borzasztóan sajnáltam, amikor az SZDSZ alapítója és egykori elnöke, Kis János filozófus kilépett a liberális pártból.

Az rendben van, hogy lovas nemzet vagyunk, jelentsen ez bármit is a 21. század elején. Egy miniszteri deklarációnak pontosan megfelelt.

Attól tartok, engem megint behúztak a csőbe.

Megint ezek az átkozott nyelvi korlátok.

Melyik lehet a nagyobb szégyen? Az, hogy az EU 30 éven keresztül nem szankcionálta az emberi jogok megsértését Kínában, vagy az, hogy még ma is van uniós tagállam, amely a végre megszületett korlátozásokat magamutogató és káros döntésnek tartja?

Hála az égnek, nem ismerem a Fidesz belső viszonyait. Ami kívülről – meglehet, tévesen – érzékelhető belőle, azt nem szeretném, ha a mindennapjaim része volna.

Azért Kásler Miklósnak lenni sem lehet könnyű. Nem is tudom, a miniszter úr hogyan képes együtt élni zökkenőmentesen önmagával.

Március 15. az a közösségi ünnep, amely talán a legközelebb áll a szívünkhöz.

Én időnként tényleg sajnálom a politikusokat. Pokolian nehéz lehet mindig másnak mutatni magad, mint amilyen igazából vagy.

Vendégszerzőként jegyzi tegnap megjelent írását Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, könnyűzenéért felelős miniszteri biztos a Mandineren.