Íme egy újabb bizonyíték arra, mennyire elkötelezett Európa legdemokratikusabb vezetője a demokrácia mellett.

Elkeserítő, hogy mindig van lejjebb. Az ember hajlamos azt hinni, már réges-régen kimerült az aljasság árukészlete, de nem. Közel sincs így.

Úgy mégis, mit képzelnek ezek? Hogy van pofájuk rátenni a durva, gusztustalan, szőrös mancsukat arra, ami ezreknek volt otthona, s amely otthonból aztán milliókhoz jutott el a színház- és filmművészeten keresztül az emberi szabadság, az erkölcs és a szépség üzenete.

Igyekszem visszafogni magam. Nem szeretnék túlzott lelkesedést mutatni, mert a végén még megvádolnak, hogy az USA szekerét tolom.

Az írás fegyelmezettségre kényszeríti az embert. Talán ezért is körmölök már-már kényszeresen.

Két nap múlva beiktatják Joe Bident.

Vannak dolgok, amelyek a tengerentúlon egyszerűbben és jobban működnek.

Az analógiák felismerésére való érzékenység fontos szerepet játszik a világ megismerésében.

A szóbeszéd szerint a legaljasabb, a legegyszerűbb, a legprimitívebb, a legantidemokratikusabb, a legbunkóbb, a legkevésbé civilizált, a legagresszívebb, a legvadkeletibb, a leginkább mindent alul múló, a rezsimre leginkább jellemző, s a góré személyiségéből legerőteljesebben fakadó megoldást…

Így utólag is csak gratulálni tudok Orbán Viktornak, hogy hónapokkal ezelőtt oly nyíltan és nagyfokú bátorságról tanúbizonyságot téve kiállt Donald Trump mellett.