Főtt kukorica, lángos, palacsinta. Meg persze benzingőz az araszoló kocsisorban, vagy gyalog a kocsisor mellett.

Hétfő délelőtt van. Működnek a reflexek. Ébredés, kávé, reggeli, aztán a hírek.

Amikor ezeket a sorokat írom, hetven fölött jár azok száma, aki az Index szerkesztőségnek tagjai közül felmondtak, mert nem tartják elfogadhatónak a nyomásgyakorlás azon formáit, amelyekkel a portált a hatalom el akarja lehetetleníteni.

Sokat törtem a fejem azon, miképp lehet sikerként kommunikálni a következő 7 éves ciklus költségvetésével kapcsolatos közösségi döntést a mi sajátosan magyar, vagy talán inkább orbáni nézőpontunkból.

Fickóskodik a miniszterelnökünk. Néhány nap alatt három is összejött belőle.

Hétvégenként mindig igyekszem könnyedebb témákat szóbahozni, s a blog olvasóival a közös gondolkodás tárgyává tenni.

Hiába érhető el minden hazai hír egy külföldi tartózkodás során, azért mégis akad, ami a friss élményzuhatag közepette elkerüli az ember figyelmét.

Külföldről valahogy még mindig jó hazatérni.

Ha jól emlékszem, rekkenő hőség volt csütörtökön. A földeken javában folyt az aratás.

A 300 című filmnek jószerivel egyedül a címe tetszett. 300. Tömör, s ha valaki ismeri valamennyire a görög-perzsa háborúk legendás történetét, pontosan tudja, miről van szó.