Kövér és a hatalom profilja

2019. október 24. - Blogger Bob

Tiltakozás helyett hallgatni gyávaság ( Ella Wheeler Wilcox )

Lábadozás közben az embernek van ideje bőven a restanciáival foglalkozni. Az én esetemben a jó régiek közé tartozott a JFK – A nyitott dosszié című Oliver Stone mozi, a maga 3 órás játékidejével. Tetszett a film egésze, ám ami a leginkább megragadott, s szinte végig fenntartotta a figyelmemet, az egy idézet Ella Wheeler Wilcoxtól. Aki arra adja a fejét, hogy blogot írjon, annak gyakran a legostobább és legdurvább kirohanásokat is el kell viselnie azok részéről, akik másképp gondolkodnak a világról, mint ő. Ez természetes. Mégis az engem féltők, a hozzám közel állók sokszor megkérdezik, mi értelme kitennem magamat e sok igazságtalan gyalázkodásnak. A válasszal mostanáig eléggé zavarban voltam. Wilcox gondolatában azonban rátaláltam azokra a szavakra, amelyeket ezidáig hiába kerestem: Tiltakozás helyett hallgatni gyávaság.

Szóval ezért. Mostantól, ha szükségét érzem, hackertámadások és egyéb fenyegetések közepette, vagy ha tetszik, kifejezetten ezek ellenére is, mottóként fogom használni ezt a sort. Én ugyanis nem fogok hallgatni.

wilcox_elle.jpgRégóta gondolom úgy, hogy újabban valami nem stimmel a közjogi méltóságainkkal. Itt a blogon is foglalkoztam eleget azokkal a velük kapcsolatos jelenségekkel, amelyek alapján bárki juthat arra a következtetésre, hogy méltatlanok a közbizalomra. Én megértem, hogy marha nehéz minden pillanatban, minden megszólalásban, minden gesztusban és minden szituációban a betöltött pozíciónak megfelelően viselkedni. De az ég szerelmére, közszereplők, vagy mi. Az életük a nyilvánosság előtt zajlik, azaz abban az időszakban, ameddig a tisztségüket betöltik, ezt el kell viselniük. Akinek nem tetszik, annak nem kell ilyen szerepet vállalnia. Ha viszont leteszik az esküt, onnantól – ha tetszik, ha nem – illik megfelelni az elvárásoknak.

Kövér László a minap a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vendége volt. Úgy tűnik, közjogi méltóságaink jobbára olyan közegben szeretnek tartózkodni, ahol szimpatizánsok veszik körül őket. Mivel mai bejegyzésem középpontjában az országgyűlés elnöke áll, ezért nem foglalkozom azzal a némiképp meglepő ténnyel, hogy Orbán Viktor az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünkön, tegnap – a baráti közegre vonatkozó megjegyzésemnek megfelelően – egy tökéletesen kontrollált térben, az Zeneakadémián tartotta meg ünnepi beszédét. Nyilván jól szelektált közönség előtt. A furcsa csak az volt, hogy a vezér szavaira ezúttal láthatóan kevesen voltak kíváncsiak. A nézőtéren több sor is üresen maradt. Van ilyen, tegyük túl magunkat ezen is. Ám többen felhívták a figyelmemet arra, hogy az utóbbi időben Orbán mintha kevesebbet mutatkozna a nyilvánosság előtt, mint korábban. Nem tudom, így van-e? Tény azonban, hogy egy pillanatra kilépve a baráti közegből, a tegnapi nap sem múlt el kisebb incidens nélkül.

 

Kövér Lászlónak az NKE-n nem kellett kommunistázó fiataloktól tartania. A kritikai szellem még nem sűrűn fordul meg az intézmény falai között. Remélem, ennek is eljön majd egyszer az ideje. Így aztán a házelnök szabadon hordhatott össze hetet-havat. Szavai azonban hitelesen rajzolják meg személye pszichológiai profilját éppúgy, mint azét a rendszerét, amelynek rendíthetetlen képviselője. Mielőtt hozzáfognánk a csemegézéshez, úgy tisztességes, hogy bevalljam, személyesen nem voltam jelen, így a vonatkozó információim kizárólag az Index beszámolójából származnak. Éppen ezért csak a Kövértől származó betű szerinti idézetekkel foglalkozom.
A ház aranyszájú elnöke, úgy tűnik, ezen a rendezvényen igazán elemében volt. Csak úgy dőlt belőle az őszinteség. Olyan felszabadultan, értsd gátlások nélkül, azaz gátlástalanul beszélt, mintha hipnózisban feküdt volna egy díványon az analitikusánál, vagy épp az éjszakai álmairól számolt volna be, hogy aztán ezekből következtetéseket lehessen levonni a gyerekkori traumáira és a jelenkori frusztrációira vonatkozóan. A nyilvános beszéd közben máskor szigorú szabályok betartására kényszerítő tudatos énjét mintha ezúttal (is) otthon felejtette volna, s szabad áradást engedett eddig elfojtott tudattalanjának.

papa.jpgA Dunántúl egyik ékszerdobozából, Pápáról a fővárosba települt Kövér láthatóan rühelli azt az izmos választói tömeget, amely az önkormányzati választásokon elutasította az eddigi városvezetést. Máskülönben tudnia kellene, hogy egy olyan sértéssel, amely szerint „a budapestieknek 20 éven keresztül a kutyaszaros, omló vakolatú, szemetes, büdös, élhetetlen Budapest megfelelt”, aligha sikerülhet a Fidesz politikája mellé (át/vissza)állítani ezeket a szavazókat. De a tudattalan már csak ilyen, frankón, mérlegelés nélkül mondja ki, amit valóban gondol. A házelnök tényleg így gondolkodik a fővárosiakról.

Ha egy kabarészínészt hallgatna az ember, s nem az Országgyűlés elnökét, jót derülhetnénk azon a zagyvasághalmon is, amit a jogállamisággal összefüggésben hordott össze. Az alkotmánybíróság létében szerinte például „az elitnek az a bizalmatlansága tükröződik …, hogy ha véletlenül a böszme nép szobafestőket, meg mindenféle gyöttmentet választ meg többségbe, akkor legyen már valaki, aki azt mondja, nono. Erre épül az alkotmánybíróság, meg a jogállamiság logikája.” A választói tömeg fogalmát ebben az elmés képben Kövér már kiterjeszti a politikai szimpátiáktól függetlenül a „böszme nép” egészére. Így gondolkodik azokról, akik őt a hatalmi elit soraiba emelték.

kover_kozszolgalati_egyetem.jpgAz NKE-n tartott rendezvény egyik tetőpontja az volt, amikor a hatalmi ágak (törvényhozás, végrehajtó hatalom, igazságszolgáltatás) szétválasztását szolgáló, illetve a hatalommal való visszaélést megakadályozni hivatott fékek és egyensúlyok rendszerét a házelnök nemes egyszerűséggel hülyeségnek nevezte, s azt javasolta a közönségének, hogy azt legjobb volna elfelejteni. Klasszikus értelemben a fékek és egyensúlyok rendszerének kitüntetett célja az önkényuralom megakadályozása, amivel korábban a Fidesznek sem volt különösebb baja. Mindaddig, amíg Orbán Viktor 2014-ben ki nem jelentette, hogy az elv csak az úgynevezett elnöki rendszerekben (pl. USA, Franciaország stb.) értelmezhető. Kövér, az NKE-n hangoztatott álláspontjától mindenesetre már csak egy apró ugrásra van szükség annak kinyilatkoztatásáig, hogy az önkényuralom Magyarország jelenlegi helyzetében a legkívánatosabb hatalomgyakorlási forma. Mintha nem is állnánk ettől túlságosan messze.
A másik ilyen extatikus pontja az eseménynek a kurdok elleni török agresszió első körben való elítélésének megakadályozásával volt kapcsolatos. Ebben a gondolatmenetben is látens ösztönkésztetések lepleződtek le. Kövér itt feltett egy kérdést, amely már önmagában felülír mindent, amit az alaptörvényben is rögzített keresztény értékekről józan ésszel gondolunk. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Fidesz politikájának sok, eddig szinte értelmezhetetlen lépésére magyarázatot ad. A kérdés így hangzott: „… lehet-e … egy Magyarország méretű országnak az érzelmei, és ezen keresztül az erkölcsi érzéke szerint menni, vagy pedig pontosan, hideg fejjel, és adott esetben könyörtelenül kell definiálni a magyar érdeket”? „Egyébként sajnáljuk, ami a kurdokkal történt”. Hát ennyi.

kover_kurdok.jpgTetszenek érteni, ugye? Azt, hogy hogyan is állunk az erkölccsel meghatározza egy ország mérete. Kis ország kis erkölcs. Ezek alapján akár tényleg szemet is hunyhatunk a Borkai féle orgiák felett. Másrészt az erkölcs kontra érdek versenyből az utóbbi tűnik befutónak. A kérdés mindezek után csak az, mit tekintünk magyar érdeknek. Gyanítom, ebben a tekintetben sincs konszenzus a szemben álló politikai szekértáborok, illetve a választók elgondolása között.

Nem folytatom. A pszichológiai profil elég pontosan kirajzolódik ennyiből is. Nekem meglehetősen torznak tűnik, bár nyilván akadnak, akiknek ez is kedves. Csak azt nem értem, egy ilyen narratíva keretei között hogyan kérhetjük számon a nyugaton a történelem során oly sokszor kétség kívül fájón elmulasztott segítséget Magyarország felé? Többek között épp október 23-án. Így élünk. Ilyen ordas eszmék között. Ilyen gondolatok nyomása alatt. Az önkormányzati választások alakulásában van valami biztató. Annyit talán jeleznek ezek a folyamatok, hogy sokak szerint így nem mehet tovább. Én pedig beszélek, ameddig tehetem, sokadmagammal együtt. Mert tiltakozás helyett hallgatni gyávaság.

Képek forrása: greatthoughtstreasury.com  / utisugo.hu / index.hu/MTI / magyarnemzet.hu / kockagyar.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://bloggerbob.blog.hu/api/trackback/id/tr5115260498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.