Azt nem tudom, lehet-e szájpecekkel amputálni. Azt a helyzetet viszont pontosan ismerem, amikor egy-egy blogbejegyzéshez kéretlen kommentek sokasága érkezik.

Belátom, cseppet sem számít, mennyire tetszett, vagy nem tetszett nekem Archie Williams produkciója az America’s Got Talent műsorában.

Mégiscsak jó hely ez a Magyarország.

Régi jó cimborám mesélte, hogy egy alkalommal felküldték a parancsnoki épület emeletére takarítani.

Még mindig nem a Hír Tv-ről fogom elmondani a véleményemet. Lehet, azt lassan el is kellene engednem, pedig igazán nem volna szabad hallgatni róla.

Évek óta úgy vagyok vele, ha valahol Alföldi-rendezést tűz műsorára egy színház, ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy megnézzem.

Ízetlen tréfa volna a mi külgazdasági és külügyminiszterünket Nagy, vagy I. Péternek nevezni.

Ott hagytuk el legutóbb, hogy ne menjünk bele a számmisztikába. Valahol tényleg teljesen mindegy, hogy 20, 40, 60, vagy 100 ezren voltak kint április 14-én a Kossuth téren.

Jókora demonstráció készül holnap fél 6-kor az Operaház előtt. A győztesek között van, aki a létjogosultságát kérdőjelezi meg egy ilyen ellenzékinek mondott megmozdulásnak, van, aki az értelmét, van, aki a szervezők legitimációját tagadja és van, aki úgy en bloc köp az egészre.

Elszórt pet palackok, szél sodorta zacskók. Betört ablakú útlevél-ellenőrző bódék, szanaszét szürke betontömbök. Lehangoló por és kosz mindenütt.