Tegnap este, sok apróbb, s nagyobb bosszúságot követően kissé szentimentális hangulat vett erőt rajtam. El is határoztam, hogy a mai blogbejegyzést az olyan emberi állapotoknak szentelem, amelyek az érzelmekhez kötődnek.

Így utólag is csak gratulálni tudok Orbán Viktornak, hogy hónapokkal ezelőtt oly nyíltan és nagyfokú bátorságról tanúbizonyságot téve kiállt Donald Trump mellett.

Még mindig várni kell az amerikai választások eredményére.

Egészen jól elvagyunk március óta ezzel a felfüggesztéssel. A politikai racionalitás brutalitása hónapok óta abszolút működni látszik.

Amikor kilépek a puccos szálloda kapuján, s arcomon végigszántanak a reggeli ragyogás melengető sugarai, elönt az érzés, hogy minden úgy van jól, ahogy van.

Elkezdődött, amitől tartottam.

Még pontosan emlékszem, hogyan kellett határátkeléskor az előre betárazott szappant, Colát, pénzt, ezt-azt csúsztatni a határőröknek a magyar-román határon.