Ha máshonnan nem, hát Adytól legalább tudhatjuk, mekkora hatalma van felettünk a pénznek.

Tegnap feldobott egy írást a net. Nem kértem, nem kerestem rá, egyszer csak ott volt előttem a telefonomon.

15 perc. A parlamenti szavazás előtt ennyi idő jut majd a köztársaságielnök-jelölteknek a megszólalásra.

Eszemben sincs kárörvendeni azon, hogy Lázár presztízsberuházása, a tram-train már az üzembehelyezését követő első napon bedöglött.

Igazán a végére érhetnénk már ennek a nyárnak. A politikai uborkaszezon ugyan elmaradt, hiszen a nemzetközi események, meg a járvány szolgáltattak bőven témát a hírfüggőségben szenvedőknek.

Gnonsiane Niombla. Nem gondolom, hogy a miniszterelnöknek feltétlenül tudnia kellene, ki ez a rendkívül szimpatikus kézilabdázó.

Attól tartok, sikerült megint hülyét csinálni magunkból a nemzetközi porondon. Nem először.

Néha az az érzésem, a magyar kormány szándékosan nem akar értelmezni, megérteni bizonyos jelenségeket.

Nem irigylem Gulyás Gergelyt.

Nem értem, miért van az, hogy az ember képtelen tudomásul venni: ez van, ilyen emberek között, ilyen világban élünk. Pedig igazán hozzászokhattunk volna már. Erős impulzusok jelzik napról napra, hogy milyen irányba haladunk Magyarországon.