Valaki el tudná magyarázni, miért kell nekem ennyi szennyet, ennyi, az értékrendemmel összeegyeztethetetlen gyalázatot, mocskot elviselnem a hülye politikusok miatt? S ugyanezt miért kell elviselnie Magyarországnak?

Bizonyos kort meghaladva azt gondolja magáról az ember, hogy már nem igazán jöhet semmi az életben, amin képes volna meglepődni.

Megy a nagy szájkarate. Az oroszok fenyegetődznek. Úgy tűnik, a birodalmi politika csak az erővel képes érvelni, s ezzel párhuzamosan kizárólag az erőből ért.

Lesznek itt bajok. Napok óta töröm a fejem azon, hogy kerülhetett egyáltalán képbe a pár napja beiktatott köztársasági elnök asszony.

Azért van annak valami diszkrét bája, amikor Kövér László a pedagógusok béréről nyilatkozik.

15 perc. A parlamenti szavazás előtt ennyi idő jut majd a köztársaságielnök-jelölteknek a megszólalásra.

Ez a Völner-ügy egyre büdösebb. Azt gondolom, talán még a rezsim legelkeseredettebb kritikusai sem gondolták, hogy Orbán rendszere ennyire romlott.

Milyen furcsa ez. Özönlenek ránk a hírek, pártok készülnek a választásokra, s ígérgetnek fűt-fát, képviselők nyilatkoznak, legtöbbször politikai szekértáboruk elvárásait, s nem a tényeket tartva szem előtt, a média pedig klikkvadász címekkel igyekszik magához édesgetni az olvasók sokaságát.

Ha az ember rendszeresen a nyilvánosság elé tárja gondolatait, egyre nehezebb meghúzni a határt a korrektség és a gyáva, vagy egyszerűen csak félénk önkorlátozás között.

Nem titkolom, erősen készülök egy kormányváltásra.